Valószínűleg te is találkoztál már az utóbbi hetekben azzal a fotóval, amelyet a James Webb űrtávcső készített a Carina-köd egyik leglátványosabb régiójáról. A kép valóban lenyűgöző: hegyként tornyosuló gázoszlopok, fénylő csillagok és végtelen mélység – nem csoda, hogy az egész világot bejárta. De azt kevesen tudják, hogy az ilyen képek nem így, ebben a formában érkeznek a NASA-hoz.
A James Webb űrtávcső NIRCam nevű műszere infravörös tartományban „látja” az univerzumot. Az adatok különféle szűrőkön keresztül érkeznek, így a kutatók nem egy látványos színes képet kapnak, hanem egy hatalmas mennyiségű, nyers információhalmazt. Ezekből a rétegekből, mint egy digitális mozaikból, utómunkával állítják össze a végleges fotót – olyan színekkel és fényhatásokkal, amelyek egyrészt tudományos jelentéssel bírnak, másrészt esztétikailag is megragadják a nézőt.
Mivel ezek az adatok nyilvánosan hozzáférhetők, elhatároztuk, hogy mi is megpróbáljuk – legalább részben – rekonstruálni ezt az ikonikus képet. Célunk nemcsak az volt, hogy újraalkossunk egy híres fotót, hanem hogy közelebb hozzuk az emberekhez azt a munkát és technológiát, ami egy ilyen űrfelvétel mögött húzódik.
A folyamat során hat különböző szűrőn át készült képet dolgoztunk fel, igazítottuk össze, színeztük meg, és finomhangoltuk, míg végül megszületett a mi verziónk a Carina-köd „kozmikus szikláiról”. Természetesen nem vagyunk a NASA, de így is elképesztő volt megtapasztalni, hogyan áll össze az univerzum egy szelete a nyers adatokból.
Készítettünk egy rövid videót is, amelyben lépésről lépésre, egyszerűen mutatjuk be a teljes folyamatot – hogy bárki láthassa, hogyan lesz az adathalmazból műalkotás.